Vadászgörények

Természetesen kaptak egy hatalmas szekrényrészt, amiben lakhattak. Ez elég nagynak bizonyult, mert olyan kis törpöknek látszottak benne, hogy alig lehetett megtalálni őket a szatyrok között :-D

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz görényt nevelni, olyan, mint egy nagyon rossz gyerek. Nálunk az orrpöci jött be, igy tudtam leszoktatni őket a harapásról.

Amikor haraptak, orrpöci, amikor kapartak, orrpöci, amikor rosszat csináltak, orrpöci...és igy tovább.

Szerencsére elég hamar megunták a harapdálást, és nem kellett kesztyűhöz folyamodnom, ha meg akartam fogni őket. Noha ritkán volt igy, mert a legtöbbször mindig puszta kézzel fogtam meg őket, és meg is lett az eredménye.

Megmutatták nekem, milyen éles a kis fogacskájuk, és sormintázták is a kézfejemet, noha erre nem kértem őket :-( nagyon örültem

Az alomra járást is hamar megszokták. Mindig, amikor göritáncot járt, rögtön az alomra tettem őket. Először nem értették, és nem is végezték el a dolgukat benne, aztán pár nap után már rájöttek, miért is gyömöszölöm be őket az almostálcába :-) viszont mindig egy helyre kakiltak, ezzel nem volt gond.

Az én görijeim elég hamar okossá :-) váltak, hogy mit szabad és mit nem szabad az emberekkel csinálni.

Kaptak rengeteg játékot, csörgős labdát, meg megkapták a kesztyűt is, amit szerettek hurcibálni ide-oda, és azon aludni. Amig még ilyen kicsik voltak, átfértek a WC-papír gurigán, igy azzal is tudtak játszani. Be lett lógatva vastagabb zsinór, amivel állandóan harcoltak és az örök kedvenc: a szatyrok. Ezzel órákig el tudnak lenni...

Egyre inkább cseperedtek, és nagyon hamar megnőttek.

A drága apukájuk fél méteres, igy számíthattunk rá, hogy ők is nagyok lesznek --> igy is lett :-D