Már elég nagyon voltak ahhoz, hogy kilássanak a szekrényből. Ezért ki kellett találnom valamit, amivel le lehet fedni.
El is mentem otthonról, otthagyva őket, hagy rosszalkodjanak, amikor is hazaérve nem voltak a szekrényben. Megszöktek. Hutchit a fürdőben találtam meg, éppen a WC-kefét hurcibálta, mig Starsky a konyhában bújt el a tűzhely mögött, igy vártak haza, hogy játszanak Anyával (mostantól igy nevezem magam :-) )
Sokszor ki voltak engedve, hogy felderítsék a terepet, és igy tudták, hova tudnak bebújni úgy, hogy én nem tudjam kihúzni őket.
A kedvenc játékuk, amikor kint voltak, a portalanító, a seprű, szatyrok és sok-sok kupak, meg üdítős flakon. Ja és egy nagyon nagy rongy darab. Ezt mind kiöntöttem a konyhában (jó nagy konyha volt), és ők belevetették magukat a játékba, és csak ugráltak, makogtak...
A portalanító és seprű sorsa az volt, hogy ráugorjanak, és széttépjék, ezt leginkább az én bájos albi fiam csinálta, Starskyt ez nem nagyon kötötte le, ő inkább azon mesterkedett, hogy hogyan másszon fel anyura...
Szatyrokkal nagyon elvannak, csörög-zörög az egész, ez nagyon tetszik nekik, és persze minket is szórakoztatnak ezzel.
imádom őket, nagyon aranyosak, ennivaló kis szőrmókok :-D
Ezt a szökés dolgot még párszor eljátszották, amikor már rajta volt a fedél is, találtak helyet, ahol ki tudnak bújni a kis ördögök.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.