Vadászgörények

Megtörtént, amire soha nem vágytam...

Ismételt szökés.

Az anyósom éppen itthon volt egy hetet, amikor esős idő volt, igy görik bent voltak a ketreccel. Már nem esett, és anyósom kérte Petit, hogy vigye ki az állatkákat, mert büdik és neki ez nem tetszik. Egy kicsit veszekedtek, nekem meg elegem lett, és fogtam a 100-as ketrecet, és kiraktam az ajtó mellé.

De elkövettem egy nagy hibát, nem ellenőriztem az ajtókat, hogy biztos jól zárnak, ahogy eddig mindig megtettem.

2007. május 7-e este volt, és nagyon dühös voltam. Elmentünk aludni.

2007. május 8. Életem legszomorúbb napja :-(((((

Reggel arra keltem, hogy Peti ébresztget, hogy görik megint megléptek. Felriadtam, és sirva futottam ki. Sajnos igaz volt. Ekkor rögtön a szomszéd sufnira gondoltam, odanéztem, de az zárva volt, igy kizárt, hogy oda mentek. Körbenéztem, lementem az utcán, a megállóig, de semmi. Gyorsan vissza, és néhány plakátot írni, hogy eltüntek.

Aznak nagyon vártam a telefonhívásokat, és estefelé megcsörrent.

Egy kedves hölgy volt, aki befogta a vadas görcimet, és leadta a GÖRKE Alapítványnak, akiktől még aznap vissza is kaptam Starskyt. Nagyon kedvesek voltak, Évi hozta vissza nekem a kis drágámat. Aki megtalálta, elmondta, hogy ott kóborolt a kertjük előtt, és megfogta, aztán egész délután egy cicakosárban feküdt, nem merték kiengedni, nehogy megszökjön újra.

Sajnos Hutchi nem volt ilyen szerencsés. Őt látták aznap reggel, majd május 10-én mégegyszer, amikor is majdnem elütötték. De akkor miért nem fogták be, addigra már fényképes plakátok voltak kiragasztva, nem igaz, hogy nem vették volna észre, mindenkinek bedobtam egy kis szórólapot, szintén képpel ellátva...

Nagyon szeretem mindkettőt, és vissza akarom kapni Hutchikát is!!!