Vadászgörények

Már nincs semmi bajom :-)

Igazából nem volt nagy bajom, kicsit bibis lett a lábam, amikor egy rosszul bemért ugrásnál leestem az emeletről :-(

Legalább anya most többet foglalkozik velünk, és nem kell ketrecrázással töltenünk az időt. Egyébként nem is hallják anyuék, mert a mi rezidenciánk az emeleten van, ők meg a földszinten laknak, most még....ahogy hallottam, felköltöznek, úgyhogy jöhet majd a lelki terror :-D egész napos ketrecrázás és ugrálás, meg játék-játák-játék...

Nagyon szépek vagyunk mostanában, apa egy fini táppal etet, amit naon-naon szeretünk, közben állandóan azt mondogatja, hogy jaj de szép lett Zizike is, még soha nem volt ilyen szép...és hát belenéztem a tükörbe, és igen, igaza van, tényleg nagyon szép a bundim :-)

Apa nagyon ügyes !

Most megyek, mert tejszínhabot kapunk, az a kedvencem...

Ziz

Szerencsére Anyáék is megnyugodhatnak, nincs semmi bajom. Csak bibis lett a lábam, amikor leestem a ketrec emeletéről. Nem sírtam, hisz nagy lány vagyok :-)

Kaptam egy szurit, Anya szerint ettől majd nem fáj, hát igaza lett...repülőőőőőők :-D

Újra tudok önfeledten ugrálni meg bohóckodni a társammal, Straskyval.

Azért volt néhány pont, amikor sírni akartam. A dokibácsi egy tűvel szurkálta a gerincemet. Amikor megrezzentem, örültek... biztos akkor jót jelent, de hamarabb is befejezhette volna, mert nem volt jó érzés, hogy bökdös. De kibírtam. Igaz egyszer azért megharaptam a dokibácsit, aztán Anyunak kellett lefognia, nehogy tovább harapdáljam az ujját :-)))

Ma már nagyon jól érzem magam, még tegnap este kaptam egy nagyon finom tápot, hmmm nyammi, tényleg fini volt. Meg is ettük este, ma reggel meg még nem kaptam abból a finomságból. De Anya megígérte, hogy később Apa fog majd adni belőle, jó sokat :-D

Most elköszönök, mert elfáradtam, hiszen már vagy fél órája fent vagyok, egy örökkévalóság :-)

Nagyon félek, ma kell menni Anyáékkal a dokibácsihoz. Egy új helyre megyünk, még nem voltam itt, ezért is izgulok. Bár a dokibácsi már Anyáék egy cicáját is kezelte, és nagyon kedves és rendes doki, biztos engem is meg tud majd gyógyítani...

Apa fog bevinni anyához este, és együtt megyünk a dokibácsihoz.

Ha hazaértünk, írok majd, hogy mi történt, és hogy meg fogok e gyógyulni...

Drukkoljatok nekem !

Tegnap furán éreztem magam. Kicsit remegett a lábam, és nem tudtam sokáig kapaszkodni...nem tudom, mi bajom lehet, Anya sem érti...

Pedig nagyon egészséges vagyok ám, Starskyval együtt. Tavaly csúnya volt a farkunk télen, de idén a sok vitamintól gyönyörűek. Szép és dús :-)

És akkor jön ez, hogy kicsit gyengébb vagyok, pedig nincs baj az étvágyammal sem, és inni is iszok eleget, csak valahogy kedvtelen vagyok, depis.

4,5 évesek vagyunk a párommal, Starskyval, aki mindig ott van mellettem, most hogy nem vagyok túl jól. Még mindig szeret, pedig már együtt vagyunk 3 éve :-)

Majd írok még, ha kiderült mi a bajom. Anyuék elvisznek orvoshoz, és majd meglátjuk. Remélik, hogy csak depis vagyok és ezért nincs kedvem semmihez sem...

Előre is bocsi mindenkitől, hogy már jó régen nem írtam, de nem igazán vetődtem erre az oldalra :-)

Görikéim, Ziza és Starsky karácsonyra megkapták álmaik kéglijét, egy Ferplast Tower ketrecet, amibe még én is beleférek, akkora :-D

Nagyon imádják, ugrabugrálnak benne, állandóan megy a bunyesz (bunyó :-) ), a fel-le rohangálás és az egymásra-vetődés...

Látni, mennyire boldoggá teszi őket, elönti a szivem az öröm, hogy mekkora örömöt okozok ezzel, hogy jól tartom őket, nem szenvednek hiányt, mindent megkapnak...

Nagyon tudom sajnálni szerencsétlen görciket, akik olyan helyre születnek, vagy kerülnek, hogy csótánnyal hemzseg a ketrec, maguk alá piszkítanak, ...stb. EZ RETTENETES!!!

Október 14-én, 9-19-ig tartott Törökbálinton a görifesztivál.

10-kor indult meg a szépségverseny, amire az én kis Starskykámat is beneveztük, hisz olyan kis szép görcs, lehet belőle valami :-)

Zizzancsot is elvittük, ő addig ügyességi versenyeken vett részt.

Először tojás-evő versenyen szerepelt. Hát meg kell mondjam, hogy soha nem evett még nálam tojást, és nem is nagyon akarta megenni, kicsit belenyalt, majd a mellettünk lévő vadas (vad vérvonalú) fiú, aki egyébként megnyerte a versenyt, bekajcsizta Ziza tojását is :-D

Gondoltam, majd a tej-ivó versenyen nyerni fogunk, hisz imádja a tejet...

Megint olyan helyre kerültünk, hogy a mellettünk lévő bézs fiú, MOGYORÓ nyerte meg a versenyt, de azért a tejcsit hamar megittuk mi is ...

Közben Starsky is bekerült a szépségversenyre, vadas kedvenc kategóriában indultunk, mivel a lelkem ivartalan...

Minden rendben ment, a birák meg voltak elégedve, nagyon jól tűrte az egész napi hajcihőt, noha estére már annyira kikészült, hogy amikor kivettem az eredményhirdetésre, hullaként esett le a feje :-)

99,25 pontot kapott Starsky, ami 100-ból nagyon jó eredmény, de hát sajna volt nála magasabb pontszámú görcs is, és persze sok holt verseny, na meg egy disqualifikáció is, pont Starsky után következett volna, csakhogy a segytő hölgy újjára csúnyán rákapott, és szájzárazva el sem engedte :-(

Ebben a kategóriában is sötét vadas nyert, mint a legtöbb vadas kategóriában, amit egy kicsit igazságtalannak tartok, mert tény, hogy nagyon szép a sötét vadas, de akkor legyen külön kategória rá, hisz igy felesleges is volt beneveznünk, ha esély sem volt a nyerésre :-/

Képeket később töltök fel!

Augusztus 25.

Végre sikerült egy olyan időpontot megbeszélnünk, ami mindenkinek megfelel, hogy le tudjunk utazni Zizáért Miskolcra.

Természetesen, mivel nem jártunk még kocsival Miskolcon, szépen el is tévedtünk, és kocsikáztunk egyet a városban, megnéztük a külvárost is :-P

Na de nagy nehezen csak odaértünk Sáriékhoz. Megkértek minket, hogy egy másik görit is vigyünk fel Pestre, Fügét egy 4 hónapos bézs fiúcskát, mondanom sem kell, nagyon édes volt és nem utolsó sorban gyönyörű :-D

Össze is engedtük őket Sárinál, és nem volt semmi gond, így utazhattak egy ketrecben. Ott voltunk kb. 1 órát, és Ziza egyszer sem harapott meg, pedig az első alkalommal bekóstolta a vállamat is, meg a lábujjamat és a sarkamat, na ezek azért fájtak rendesen...

De most...nem volt semmi, Ziza mintha örült volna, hogy újra lát. A páromat sem harapta meg, noha azért ő cipőben maradt :-)))

Hazafelé végig aludtak a kis drágák, nem volt velük gond. Menet közben takarítanom kellett kicsit, de nem volt vészes, csak kicsit tekeredett ki a derekam :-)

Hazaértünk, majd Starskyval összeismertettem őket. Azt mondták, hogy ne rakjam össze őket rögtön, hagy ismerkedjenek. Hát gondoltam, akkor aludjon külön. Fügéért nem tudtak aznap eljönni, így ő is nálunk aludt, Zizával, gondoltam, hisz még fiatal, nem lesz gond, nem fogja molesztálni...na ja...másnap reggel arra keltünk, hogy Füge molesztálja szegény Zizámat, így üsse kő, beraktam Starskyhoz, hisz ő már 1,5 hónapja ivartalan, csak nem annyira gond, mind az ivaros, Füge :-)

Volt egy kis erőpróba, aztán gyorsan lerendezték, és egymásba szerettek :-) azóta elválaszthatatlanok. Ha kint vannak, Starsky állandóan üldözi Zizát, mindig nagyokat ugrál rá, bújócskáznak, meg imádnak beosonni a fürdőszobába és persze a nappaliban a sofára, amit a párom nem nagyon díjjaz, de tulajdonképpen nincs semmi gond, ha mégis odatévednek :-D

Ma délután arra léptem be a konyhába, hogy egy barnás-szürke egérke fut át a konyhapulton, mi tagadás, nem örültem neki :-/

Starskyt kiengedtem, elég sokáig kergette az egeret, de nem tudta elkapni, mert mindig bebújt egy kis helyiségbe, ahova a görim nem fért be.

Akkor elkezdtem kipakolni a konyhából mindent, ki a szekrényekből...cirka 1,5 óra, közben az egérke elő-elő bukkant.

Hozzá kell tennem, előző este is járt már nálunk, de élve kijuttattuk a lakásból 1,5 óra bekerítés és hajsza után, szerencséjére :-)

Végre mindent előrébb tudtam húzni, és Starsky befért a szekrények mögé is, és egyszer elkapta, egérke nagyon visított, aztán kisurrant Starsky mancsai közül. Majd visszafutott a hűtőhőz, és felmászott a kedvenc helyére, hátul a hűtő és a hűtőrács közé, pont egérnyi hely volt ott, érdekes :-)

Egy idő után nem hallottam semmit, nem láttam, merre futott.

2 hely volt, ahol még nem néztem, a tűzhely, mivel hátul nyitott, és a hűtő teteje.

Megnéztem a hűtőrácsot, és úgy gondoltam, ott nem tud felmenni, mert nincs végig rács.

Ezért kezdtem a tűzhellyel, jól begyújtottam, és vártam. Volt égett szag, meg minden, gondoltam, bent volt, és elégett. Ezzel talán vége is?! Na de nem nyugszom, amig nincs hulla :-D

És egy megérzés volt, hogy nézzem csak meg mégis a hűtő tetejét. Vettem fel kesztyűt, nehogy megharapjon, amikor pakolok le a hűtő tetejéről. És rámvigyorgott, ezzel eldölt a sorsa, lerángatom, és Starsky újra levadászhatja.

Eközben görim pihizett egy kicsit, de nagyon várta az egeret. Közben az egér megint a rácsnál volt. Starskyt be a hűtő mögé, egérkét lepiszkálni a rácsról, és indulhat a vadászat.

Már annyi mindennek volt egér-szaga, hogy Starsky inkább a porszívó csövét szaglászta erőteljesen, közben ott futkározott ijedten az egérke. Starskyt sikerült elcibálnom a porszívó varázsától, és elkezdte fárasztani az egérkét, egér befut a ketrec mögé, göri utána, egér ki ketrec másik végén, Starsky szintén, majd megint vissza, és az ajtó előtt már csak hangos visítások hallatszottak egérke frontról.

Starsky elkapta és megölte, de meg nem ette, otthagyta nekem, hogy takarítsam el, hisz ő már elvégezte a ráeső részt ebben az ügyben :-D és békésen ment vissza pihenkézni.

Ha sikerül képet feltöltenem ide, akkor egyet felrakok, azon látszik az egér a szájában mozdulatlanul :-) mivel kép és nem video, de tényleg nem élt már :-)

ÉN VAGYOK A VILÁG LEGBÜSZKÉBB GÖRIANYUKÁJA, BÜSZKE A KICSI FIAMRA!!!

Csak még azt felejtettem leírni, hogy hogy került be. Nehogy már azt higgyétek, hogy olyan helyen lakunk, ami jó az egérnek :-)

A konyha ablaka a sufniba vezet ki, és nincs rajta szúnyogháló, szóval azon keresztül jött be az egérke, nagy vesztére. Mindkét alkalommal ott jött be. Ugye a sufniról meg mindenki tudja, hogy miért szeretik az egerek? :-)

2007. július 17.

Starskyt nagy sokára el tudtunk vinni dokihoz, ivartalanításra.

Újpestre mentünk Horváthékhoz, aki ismer, tudja kiről beszélek, nagyon jó dokik, és foglalkoznak kifejezetten görikkel is.

Délelőtt fél 11-re lettünk előjegyezve, és már 2 órával előtte elindultunk, hogy odaérjünk. Budatétényből, a Camponától kellett eljutnunk Újpestig :-/

Azért ezt a dokit választottuk, mert ért a görikhez, megbízható, jól dolgozik, és nem utolsó sorban árban sem kéri le a csillagokat az égről.

Az út alatt persze egész végig ficánkolt, ki akart jönni. Néha lepihent, de nem tartott sokáig.

A műtét kb. fél órás volt, az altató injekciót elsőre nem sikerül beadni, igy kétszeri próbálkozás után megkapta az egész adagot.

Ekkor kimentünk sétálni, és vártunk, hogy kész legyen a görimmel.

Hazafelé már nem volt nagy legény, nagyon be volt kómázva, de azért párszor megpróbált felállni, de inkább feküdt az ágyában.

Sokan megbámultak útközben, mindenhol, és kérdezősködtek, hogy milyen állat, és hogy beteg, azért visszük dokihoz ? :-D

A műtét szépen sikerült, minden rendben volt, nem piszkálta a sebét, a varratokhoz nem nyúlt.

2007. július 26-án varratszedésre mentünk, de már kocsival, mivel közben megvettük a drága kis pontit, egy türkizkék Pontiacot.

Azóta visszahúzódott már eléggé a "helye", és lassan már kislánynak fog kinézni :-D de azért szeretem!!!

Egy véletlen folytán kiderült, hogy mégis örökbefogadható az a kicsi lány, akit már egy ideje kinéztem magamnak és persze Starskynak :-)

Neve: ZIZIKE

Ez a tüneményes "pici" lány mentett göri és Miskolcon található. Nagyon kis édes pofija van.

Ha minden igaz, akkor a hétvégén már le is tudok menni hozzá, és meg tudom egy kicsit ismerni.

Alig várom, hogy láthassam.

És ez a kicsilány ilyen, amikor játszik.

Ő 1 év körüli ivartalan, nagy termetű albilány, aki sok szeretetre és törődésre vágyik, ami nálunk nincs hiányban :-)

Remélem, Starskyval is elfogadják egymást, és boldog pár lesznek (persze csak Starsky ivartalanítása után :-) )

Az ismerkedés úgyis hetekbe fog telni, mire megbarátkozik velem, és megszeret :-)

Szegénykém egy kis kalitkában élte eddig életét, mignem megmentették, ez volt a legjobb dolog, ami történhetett vele.

A kis drágával nem foglalkoztak, nem volt rendes ketrece, alomtálja és ócska táppal etették, és még mindig látszik rajta a hámja nyomai.

Nálam jó kezekben lesz. Már megvan a hámja, játékai, ketrece és még kap egy kis csengős nyakörvet is piros színben, az olyan csajszis, nem?

Starskynak kék volt csengővel, de szétszedte, valahogy nem tetszett neki, és apa is azt mondta róla, hogy olyan kis buzis igy :-) egyébként igaza volt, tényleg kislánynak nézett ki benne...

Ma kimentünk Starskyval és Apával a Hajógyári szigetre, a T-Com gyerekszigetre.

Nagy rendezvény volt, és csak nagy keresés árán találtunk rá az mvk-s sátorra. Jól el dugták, az egyszer tuti.

Sajnos nem sok göris volt kint, de Starsky azért megszaglászhatott párat :-)

Ott volt Filippo, akit örökbe lehet fogadni, és MAYA is ott volt, csak róla lemaradtunk, pedig ő is a listán van, akik közül egyet örökbe szeretnénk fogadni Starsky mellé.

Tegnap egész éjjel varrtam azt a csúcsszuper divatos göris táskát, amivel ma büszkélkedhettem. Annyira jól sikerült, hogy majd ha lesz babánk, a baba-pelusos táska is ilyen lesz, kék alapon kis mackós.

Majd lefotózom, és rakok fel képet a táskáról, meg a rendezvényről is.

Mondanom sem kell, hogy a kiutazás káosz volt, nem birt megnyugodni, egész végig ficánkolt, és ki akart jönni a táskából.

Aztán megérkeztünk, és órákon át sétálgathatott.

Haza felé menet kifáradva feküdt félig a táskában félig a kezemben. Néha fel-fel kelt, és ficánkolt, de 1 perc múlva beájult ismét :-D nagyon ari volt, ezt látnotok kellett volna...

KETREC KÉRDÉS MEGOLDÓDOTT:

Végre válaszolt az a hölgy, akitől ketrecet szeretnék venni. Az mvk oldalon hirdette, 2 van belőle, mégpedig: 100x50x50cm-es, tehát ha a kettőt összerakom, lesz 100x50x100 (ma) cm, ennek már elégnek kell lennie, de ha mégsem, akkor nekem is van egy kb. 90x50x50-es, amit hozzá lehet erősíteni, és akkor majdnem ugyan olyan széles lesz, és sok szintes...

Még nem tudom, hogy rendezzem be, de már nagyon sok mindent kitaláltam, megvettem vagy éppen megvarrtam.

Várom az ötleteket!!!

Azóta sincs semmi hír Hutchiról.

Starskyt nagyon megviselte a testvére elvesztése, nagyon bújos görifiú lett belőle, ölgöri, aki igényli, hogy simogassák, szeretgessék, és mindig vele foglalkozzanak. Nagyon ragaszkodó lett, és már játsziból sem harapdál. Ez a dolog a testvérével, szoros kapoccsá vált kettőnk között.

Már azért is boldog vagyok, hogy legalább Starsky meglett.

Gondolj, gondolj, gondolj!!!

(hol lehet a tesó???)

Hutchiról nem tettem le, még mindig keresem.

Starskyval szoktunk kijárni esténként, hátha felismeri a haza vezető "szagot".

Plakátokat ragasztottam ki, amit egytől-egyik valaki leszaggatott, és eltüntetett. Én arra tippelek, hogy valaki megtalálta, látta, milyen barátságos, és megtartotta, ezért eltüntette a nyomokat, mintha senki se kereste volna.

Hutchi gyere haza....

Nyomtattam ki új plakátot, több infóval és több képpel.

Most elmegyek jó pár megállóval odább is, bárhol lehet 2 hónapja.

Volt egy téves riasztás, hogy az én görim lehet, Érden találták, téves infó volt, mert albinot mondtak, holott az egy fahéj színű bézs volt. De nem tudtam otthagyni, és hazahoztam, addig is gondját viselem, amig nincs gazdija, ha meg soha nem lesz, akkor megtartom, és lesz Starskynak pajtása, bár nem jöttek ki jól egymással.

Fahéjnak neveztem el, és elkezdtem a nevelését, mert a vonat elején még ölgöri volt, aztán úgy rácsimpaszkodott a kezemre, hogy nagy kínlódás árán tudtam kifejteni a kezemet, az volt a szerencse, hogy amig kint volt, addig letörhettek a fogai, és ezért nem ejtett nagy sebet :-)

Nagyon szép és okos göri volt, de már másnap jelentkezett érte a gazdája, és aznap este el is jöttek érte...

Megtörtént, amire soha nem vágytam...

Ismételt szökés.

Az anyósom éppen itthon volt egy hetet, amikor esős idő volt, igy görik bent voltak a ketreccel. Már nem esett, és anyósom kérte Petit, hogy vigye ki az állatkákat, mert büdik és neki ez nem tetszik. Egy kicsit veszekedtek, nekem meg elegem lett, és fogtam a 100-as ketrecet, és kiraktam az ajtó mellé.

De elkövettem egy nagy hibát, nem ellenőriztem az ajtókat, hogy biztos jól zárnak, ahogy eddig mindig megtettem.

2007. május 7-e este volt, és nagyon dühös voltam. Elmentünk aludni.

2007. május 8. Életem legszomorúbb napja :-(((((

Reggel arra keltem, hogy Peti ébresztget, hogy görik megint megléptek. Felriadtam, és sirva futottam ki. Sajnos igaz volt. Ekkor rögtön a szomszéd sufnira gondoltam, odanéztem, de az zárva volt, igy kizárt, hogy oda mentek. Körbenéztem, lementem az utcán, a megállóig, de semmi. Gyorsan vissza, és néhány plakátot írni, hogy eltüntek.

Aznak nagyon vártam a telefonhívásokat, és estefelé megcsörrent.

Egy kedves hölgy volt, aki befogta a vadas görcimet, és leadta a GÖRKE Alapítványnak, akiktől még aznap vissza is kaptam Starskyt. Nagyon kedvesek voltak, Évi hozta vissza nekem a kis drágámat. Aki megtalálta, elmondta, hogy ott kóborolt a kertjük előtt, és megfogta, aztán egész délután egy cicakosárban feküdt, nem merték kiengedni, nehogy megszökjön újra.

Sajnos Hutchi nem volt ilyen szerencsés. Őt látták aznap reggel, majd május 10-én mégegyszer, amikor is majdnem elütötték. De akkor miért nem fogták be, addigra már fényképes plakátok voltak kiragasztva, nem igaz, hogy nem vették volna észre, mindenkinek bedobtam egy kis szórólapot, szintén képpel ellátva...

Nagyon szeretem mindkettőt, és vissza akarom kapni Hutchikát is!!!

Végül mégis a párom szüleinek lakásába költöztünk. Szülei jelenleg Dániában élnek, és ritkán vannak itthon.

A görik meg kiköltöztek a sufninak nevezett létesítménybe. Többször voltak kint a kertben a bejáratnál, és amikor esett, akkor bent voltak ketrecestül.

Úgy látszott tudnak egymás mellett élni, egybe raktam őket, volt egy kis verekedés, de nem volt vészes. Még mindig ivarosak, ezért kicsit agresszívek és a szokottnál büdibbek, amikor ivarzanak :-(

Ekkor történt meg a baj, megszöktek. Peti keltett reggel hatkor, hogy nincsenek meg a görik, már megnézte mindenütt.

Aztán csak meglettek a szomszéd sufnijában voltak. Hutchira úgy találtam rá, hogy meredten fürkészte a bejárati ajtót, és támadó pozicíóba állt, ha netán nekem kéne jönnie. Aztán hívtam, és megnyugodott kicsit, de nem tágított. Örültem, hogy legalább az egyik megvan, de furcsa volt, ahogy ott állt. Kérdeztem tőle, hogy a tesód leesett az aknába? Mire úgy éreztem, hogy igennel választolt, mert lenézett...Felnyitottuk a tetejét az aknának, és igen, ott volt. Szegénykém leesett vagy 2 métert, de nem lett baja. Csak néhány szem krumpli volt lent, és pár száz pók. Lementem érte, és magamhoz öleltem, MEGVAN MINDKETTŐ, boldog vagyok.

A görik nagyon jól birják a költözést. Fel sem tűnt nekik semmi.

Jelenleg külön ketrecben vannak, mert egymást harapdálják, ugyanis ivarérettek, és párosodni akarnak, és nálunk ilyenkor az a társ, aki mellette van, mindegy milyen nemü a másik göri.

Szóval külön vannak, és ráadásul csúnyán vérzik Hutchi nyaka, amit Starsky ejtett rajta. Starsky átvette a domináns hím szerepét a testvérpár életében.

Rendszeresen járunk le sétálni, jó nagyokat, hogy utána ájultan térjenek nyugovóra :-)

Hutchi ájulás után, nyugodt kis göriként :-D

 És éppen ébredezve... 

Idő közben lett egy keverék kutyusunk is, Tobi. Az összeszoktatás nem igazán megy, inkább csak ketrecen keresztül bátor midegyik állatkám. Tobi 4 hónapos korában került hozzánk, szobatiszta volt. Először alig mert lejönni a szőnyegéről, és órákig remegett rajta :-D ez nagyon vicces volt...aztán bevittük a szobába a pokrócára, ott is remegett és nem mert lejönni.

Göriket szaglászta, és a ketrecre ragadt kajamaradékot is szívesen lenyalogatta :-)

Aranyos kis dög, imádjuk őt is.

Hutchi egy kisangyal :-)

Időközben a görik apukája, Peti is megszerette őket, kivette és játszott velük, kaját vett nekik, és rendszeresen ő adott nekik vizet reggelente, amig én készültem a munkába.

Nagyon megszerette őket, ezzel boldoggá tett engem is!!!

Starsky éppen edzi magát a következő "kétlábonállás" maratonra...

Január elején még volt 2 tengerimalac lánykám, akikkel ismerkedtek a görik, de csak ketrecen keresztül.

Imádtam őket, nyugodjék békében Töltike (Foltoska) és Wanda-baba.

A történet a következő: elutaztam, és öcsémékre bíztam az állatokat. Bár ne tettem volna...

A görik a folyosón voltak elhelyezve, a malacok a szobában a földön, gondolván, semmi baj nem lehet.

Hutchi rázta a ketrecet, ők meg úgy gondolták, hogy berakják a szobámba, akkor kevésbé lehet hallani.

Arra jöttem haza, hogy a hét alatt hétfőn Hutchi agresszív lett, és kiszökött, és a malacos dobozba beugrott, és halálos sebet ejtett a malacokon, akik lévén, hogy kicsik, és nem tudnak ugrani, esélyük sem volt elmenekülni.

De be kell valljam, azon a hétfőn, kint Dániában elkapott egy érzés, hogy a malackáim vajon jól vannak-e. Gondoltátok volna, hogy arra kell hazajönnöm, hogy meghaltak?!

Ez mind nem fordult volna elő, ha nem rájuk hagyom az állatokat, még a mai napig is élne Tölti és Wanda :-(( nagyon szeretlek titeket malackáim, és téged is MASZAT, aki már régen nem lehet velem, mert idős volt és eltávozott közülünk.

Egy ideig kint kellett lakniuk a kertben, mert visszaköltözve a szüleim nem akarták, hogy bent legyenek. Anyám elutazott, igy bevihettem őket magamhoz.

Varrtam nekik egy nagy és meleg iglut, fekete-fehér kockás anyagból és vastag szivacsból.

Másfél hónapig voltam itthon, és a görik ezidáig az igluban aludtak, és szinte egész nap benne voltak. Biztos jó meleg volt, mert az idő sajna nem volt az, de azért nem volt nagyon hideg, ha visszagoldolunk a tavalyi télre.

 itt egy kedves kis kép, amin látszik, milyen fitt a fiatalúr :-D

 Le is voltak takarva több réteggel, igy nem fázhattak meg. Sajnáltam, hogy kint vannak, de sokszor behoztam őket a lakásba, hogy játszhassunk. Órákon át ugráltak le az ágyról - fel az ágyra, be az ágy alá, ...stb.

Na mi van???

Igen Anya? Nem, nem én voltam....

 Aztán november végén már el is költöztünk a görikkel egy új helyre, albérletbe. Ez a getto közepén volt, ezért először féltem, hogy lesz valami gond a környékkel, de semmi baj nem volt a két hónap alatt, amit ott töltöttem. Egy nagy szobában laktunk a fiúkkal, és mindennap kint voltak sokáig, persze itt is ment a WC-kefe rablás, meg a konyhapult mögé bújás, sőt, még a tűzhelybe is be tudtak bújni.

 Na végre rólam is egy kép...hm..anya?!

Itt végre kiélvezhették, hogy görénykék, ugráltak, makogtak, rohangáltak, egymást ütötték, harapták. Merthogy elérkeztünk az ivarzási időszakhoz, a srácaim férfivá váltak. Állandó harc ment azért, hogy ki a főnök. Huthi, a kis albi volt a domináns mindig is. Kicsit vadabb is a tekintete, én mindig is tudtam, hogy ő a főnök. Persze csak Anya után...

December 3-án ismertem meg a páromat, Petit, és januárban elutaztunk egy hétre Dániába. Ezalatt a drága kisöcsém, és akkori barátnője vigyáztak az állatkáimra.

Már elég nagyon voltak ahhoz, hogy kilássanak a szekrényből. Ezért ki kellett találnom valamit, amivel le lehet fedni.

El is mentem otthonról, otthagyva őket, hagy rosszalkodjanak, amikor is hazaérve nem voltak a szekrényben. Megszöktek. Hutchit a fürdőben találtam meg, éppen a WC-kefét hurcibálta, mig Starsky a konyhában bújt el a tűzhely mögött, igy vártak haza, hogy játszanak Anyával (mostantól igy nevezem magam :-) ) 

Sokszor ki voltak engedve, hogy felderítsék a terepet, és igy tudták, hova tudnak bebújni úgy, hogy én nem tudjam kihúzni őket.

A kedvenc játékuk, amikor kint voltak, a portalanító, a seprű, szatyrok és sok-sok kupak, meg üdítős flakon. Ja és egy nagyon nagy rongy darab. Ezt mind kiöntöttem a konyhában (jó nagy konyha volt), és ők belevetették magukat a játékba, és csak ugráltak, makogtak...

A portalanító és seprű sorsa az volt, hogy ráugorjanak, és széttépjék, ezt leginkább az én bájos albi fiam csinálta, Starskyt ez nem nagyon kötötte le, ő inkább azon mesterkedett, hogy hogyan másszon fel anyura...

Szatyrokkal nagyon elvannak, csörög-zörög az egész, ez nagyon tetszik nekik, és persze minket is szórakoztatnak ezzel.

imádom őket, nagyon aranyosak, ennivaló kis szőrmókok :-D

Ezt a szökés dolgot még párszor eljátszották, amikor már rajta volt a fedél is, találtak helyet, ahol ki tudnak bújni a kis ördögök.

Lassan itt volt az ideje az OLTÁSnak. Meg is kapták az első komlett oltásukat, amiből még vár rájuk egy, majd a veszettség ellen is kapnak egyet.

Nem igazán tetszett nekik, hogy megszúrják őket. Kifejezetten ordítottak, és látszott rajtuk, hogy mindjárt elsirják magukat. De muszáj volt, hogy ki lehessen vinni őket az utcára.

Megvettem nekik a hámokat pórázzal, Starsky kéket kapott, Hutchi pedig feketét, ezek cicahámok, de ugyanolyan jók, csak nem kerül annyiba, mint a spéci görkehám.

Találtam a neten egy nagy, 100-as ketrecet, igaz, használtan, de kitakarítva tökéletes. Az eladó adott még hozzá alomszedő lapátot, meg egy görbe csővet. Ezzel a nagy ketreccel furikáztam végig az Astóriától Budafokig :-) tudom, tudom, ciki volt. Mindenki csak nézett, de nem tudom, miért?! Másnak nincs olyan állata, aminek szüksége van ketrecre? Na mindegy, elhoztam.

Kitakarítottam, felszereltem, és már meg is kapták. Birtokba is vették nagyon hamar, göripotty volt mindenhol, mintha elfelejtették volna, hova kakilunk. De ezt hamar félretették, és csinálták ügyesen, ahogy eddig.

A ketrecbe kaptak egy göri-függőágyat, ez kifejezetten göriknek készült ágyikó. És ugye a ketrechez kapott görbe csővet is beleraktam, abban szokott aludni Hutchika.

2 nagytestű görifiú nehézkesen viselte el, hogy ilyen kicsi az ágyikójuk. Mint mindig, most is egymáson aludtak, kicsavadodva :-D ezt látni kell, leírni nem lehet...

Vettem nekik görgős itatót, eddig kis tálkából ittak, ami halacska formájú volt, két részre osztva,egyik itató másik etető volt. Ez maradt a kajás tálkájuk.

Rendszeresen kaptak nyers husikát, a kedvenc a csirke mell, csirke farhát, halacska párolva. Emellett kaptak cica-konzervet és száraztápot is.

Meg persze  a megengedett zöldséget és gyümölcsöt is.

Még nagyon szeretik a paradicsomos spagettimet és a pennémet, persze ebből keveset kapnak, mert lisztérzékenyek.

A favorit az uborka és a cukkíni, ezt mindig szivesen fogadják.

Természetesen kaptak egy hatalmas szekrényrészt, amiben lakhattak. Ez elég nagynak bizonyult, mert olyan kis törpöknek látszottak benne, hogy alig lehetett megtalálni őket a szatyrok között :-D

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz görényt nevelni, olyan, mint egy nagyon rossz gyerek. Nálunk az orrpöci jött be, igy tudtam leszoktatni őket a harapásról.

Amikor haraptak, orrpöci, amikor kapartak, orrpöci, amikor rosszat csináltak, orrpöci...és igy tovább.

Szerencsére elég hamar megunták a harapdálást, és nem kellett kesztyűhöz folyamodnom, ha meg akartam fogni őket. Noha ritkán volt igy, mert a legtöbbször mindig puszta kézzel fogtam meg őket, és meg is lett az eredménye.

Megmutatták nekem, milyen éles a kis fogacskájuk, és sormintázták is a kézfejemet, noha erre nem kértem őket :-( nagyon örültem

Az alomra járást is hamar megszokták. Mindig, amikor göritáncot járt, rögtön az alomra tettem őket. Először nem értették, és nem is végezték el a dolgukat benne, aztán pár nap után már rájöttek, miért is gyömöszölöm be őket az almostálcába :-) viszont mindig egy helyre kakiltak, ezzel nem volt gond.

Az én görijeim elég hamar okossá :-) váltak, hogy mit szabad és mit nem szabad az emberekkel csinálni.

Kaptak rengeteg játékot, csörgős labdát, meg megkapták a kesztyűt is, amit szerettek hurcibálni ide-oda, és azon aludni. Amig még ilyen kicsik voltak, átfértek a WC-papír gurigán, igy azzal is tudtak játszani. Be lett lógatva vastagabb zsinór, amivel állandóan harcoltak és az örök kedvenc: a szatyrok. Ezzel órákig el tudnak lenni...

Egyre inkább cseperedtek, és nagyon hamar megnőttek.

A drága apukájuk fél méteres, igy számíthattunk rá, hogy ők is nagyok lesznek --> igy is lett :-D

Az első pár napban rá kellett jönnöm, hogy semmi felszerelésem nincs a görikhez, még csak egy ketrec sem állt rendelkezésemre. Néhány napig igy dobozban kellett tölteniük az életüket, sajnáltam is őket.

Annyira haraptak, hogy megfogni csak kesztyűben mertem őket az első héten. De a kesztyűtől nem féltek, játszottak rendesen vele (m). Egymással nagyon jól elvannak, és olyan édesen alszanak, mindig egymáson, és a legelképesztőbb pózokban :-) mindig felvidítanak, ha megnézem a képeket.

Az első pár nap után úgy voltam vele, hogy feladom, és elajándékozom valakinek, de rájöttem, hogy amit egyszer megszelidítesz, azért felelősséget vállalsz mindörökké. Ezért belevágtam a nevelésükbe...

itt a fiam éppen csövezik :-D   hát nem édes???

Már nagyon rég óta szerettem volna vadászgörényt, legalább 10 éve, de nem kaphattam, mert drága és büdős, ezt gondolták a szüleim.

2006. nyarán végre külön költöztem, a saját életemet éltem, és újra szóba jöhetett a vadászgörény-projekt :-)

Utána is néztem a neten, és egy aukciós oldalon találtam rá a kis drágáimra, az ár elfogadható volt...

Én egy albit szerettem volna, aztán úgy alakult, hogy lett egy albi és egy vadas fiam is.

2006. május 13-án megszülettek.

2006. júliusában mentem el értük. 7 hetes kis tünemények voltak. Akiktől elhoztam nagyon kedvesek voltak, elmondták, mit hogyan kell csinálni, hogyan kell nevelni őket, mit szabad és mit nem szabad ennijük. Egy doboz szolgált szállítóeszközként, amit kibéleltem nejlonszacskóval. Mint utóbb kiderült, mind hiába volt, hiszen a beszélgetés alatt már át is pisilték a dobozt és ezzel a szoknyámat is, vicces volt, nagyon örültem neki ;-)

El is neveztem őket: Starsky és Hutch.

 Starsky a vadas fiam

Hutchi pedig az albi fiam