Január elején még volt 2 tengerimalac lánykám, akikkel ismerkedtek a görik, de csak ketrecen keresztül.
Imádtam őket, nyugodjék békében Töltike (Foltoska) és Wanda-baba.
A történet a következő: elutaztam, és öcsémékre bíztam az állatokat. Bár ne tettem volna...
A görik a folyosón voltak elhelyezve, a malacok a szobában a földön, gondolván, semmi baj nem lehet.
Hutchi rázta a ketrecet, ők meg úgy gondolták, hogy berakják a szobámba, akkor kevésbé lehet hallani.
Arra jöttem haza, hogy a hét alatt hétfőn Hutchi agresszív lett, és kiszökött, és a malacos dobozba beugrott, és halálos sebet ejtett a malacokon, akik lévén, hogy kicsik, és nem tudnak ugrani, esélyük sem volt elmenekülni.
De be kell valljam, azon a hétfőn, kint Dániában elkapott egy érzés, hogy a malackáim vajon jól vannak-e. Gondoltátok volna, hogy arra kell hazajönnöm, hogy meghaltak?!
Ez mind nem fordult volna elő, ha nem rájuk hagyom az állatokat, még a mai napig is élne Tölti és Wanda :-(( nagyon szeretlek titeket malackáim, és téged is MASZAT, aki már régen nem lehet velem, mert idős volt és eltávozott közülünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.