Vadászgörények

Azóta sincs semmi hír Hutchiról.

Starskyt nagyon megviselte a testvére elvesztése, nagyon bújos görifiú lett belőle, ölgöri, aki igényli, hogy simogassák, szeretgessék, és mindig vele foglalkozzanak. Nagyon ragaszkodó lett, és már játsziból sem harapdál. Ez a dolog a testvérével, szoros kapoccsá vált kettőnk között.

Már azért is boldog vagyok, hogy legalább Starsky meglett.

Gondolj, gondolj, gondolj!!!

(hol lehet a tesó???)

Hutchiról nem tettem le, még mindig keresem.

Starskyval szoktunk kijárni esténként, hátha felismeri a haza vezető "szagot".

Plakátokat ragasztottam ki, amit egytől-egyik valaki leszaggatott, és eltüntetett. Én arra tippelek, hogy valaki megtalálta, látta, milyen barátságos, és megtartotta, ezért eltüntette a nyomokat, mintha senki se kereste volna.

Hutchi gyere haza....

Nyomtattam ki új plakátot, több infóval és több képpel.

Most elmegyek jó pár megállóval odább is, bárhol lehet 2 hónapja.

Volt egy téves riasztás, hogy az én görim lehet, Érden találták, téves infó volt, mert albinot mondtak, holott az egy fahéj színű bézs volt. De nem tudtam otthagyni, és hazahoztam, addig is gondját viselem, amig nincs gazdija, ha meg soha nem lesz, akkor megtartom, és lesz Starskynak pajtása, bár nem jöttek ki jól egymással.

Fahéjnak neveztem el, és elkezdtem a nevelését, mert a vonat elején még ölgöri volt, aztán úgy rácsimpaszkodott a kezemre, hogy nagy kínlódás árán tudtam kifejteni a kezemet, az volt a szerencse, hogy amig kint volt, addig letörhettek a fogai, és ezért nem ejtett nagy sebet :-)

Nagyon szép és okos göri volt, de már másnap jelentkezett érte a gazdája, és aznap este el is jöttek érte...